3.rész

Ezek a fiúk!

Tehát letelt a nehéz időszak, és kezdődik egy új hét. De ne higgyétek, hogy most minden zökkenőmentesen ment! Az ördög,-azaz az öcsém- nem alszik. Természetesen ő is tudott a “dologról”. Csak 3 évvel fiatalabb nálam, de legalább olyan makacs és “nem-akarok-olyan- lenni-mint-mindenki-más” típusú, mint én. Ezért keveredett most verekedésbe. Nem, nem azért, mert feltűnési viszketegsége lenne, hanem mert senki nem védte meg a barátját, csak ő! Elég nagy szégyen, hogy egyedül hagyják egymást… Na szóval a kis hősnek eleredt az orra vére, és hááát…mit szoktak a lányok a vérzés elállítására használni??? Hát ezt mindnyájan tudhatjuk… Johnny pedig úgy gondolta, ez az eszköz neki kapóra jöhet ebben a helyzetben. Kihalászta a táskámból, és benyomkodta az orrába, mint ilyenkor a papírzsepit szokás.
-Johnny, te meg mit művelsz?-kérdeztem, mire ő ezt a kérdést hadüzenetnek vette, és az átázott tampont lóbálva eszeveszett rohanásba kezdett. Én persze futottam utána. Átrohant egy beszélgető fiúcsoporton, ami ráadásul az osztálytársaimból, és néhány idősebb fiúból állt. Megállt a kör közepén, és figyelte jövök-e már. Közben ugyanúgy lóbálta a rögtönzött “orrvérzés-gátlót”.
-Ezt meg honnan szedted, öcskös?-kérdezték a srácok.
-Hát a nővéremtől!-felelte naaagyon komolyan.
Ekkor már ott voltam mögöttük.
-Öcsiiiiiii!!!!!! őőőőő…ahmmmmm…-ekkor elakadt a szavam, mert észrevettem, hogy mindenki rajtam röhög. Na, ez volt az a pillanat, amikor majd elsüllyedtem szégyenemben. Pedig öcsi használta, nem én, de ez nem változtatott a tényen, hogy a helyzet nagyon ciki. Egy utolsó pillantást vetettem öcsire, ami kb. azt jelentette, hogy ezért még meglakolsz, te majom. Azzal hátat fordítottam a csoportnak, és elmentem. Miután hazaértem, kisírtam magam anyunak, aki jót nevetett az egészen, és ez a jó hangulat átragadt rám is-hála az égnek. Hát igen-a nevetés jó gyógyszer

Sziasztok!

Az oldalt folyamatosan fejleszteni próbálom, még csak kezdő blogoló vagyok. De azért remélem, a meglévő részek tetszeni fognak!

2. rész

Na ne!

Másnapra sem múlt el a hasfájás teljesen. Még bele-bele nyilallt a görcs. Tesióra után a zuhanyozás közben azonban katasztrófa történt! Ahogy lenéztem magam alá, egy vértócsát vettem észre! Sikoltottam. Tudtam, mi történt, de úgy meglepett a dolog, hogy nem tudtam, mit tegyek. Maya, a legjobb barátnőm odajött hozzám, és a zuhanyfüggönyön keresztül átsuttogtam neki:
-Maya! Azt hiszem…megjött… Most mit csináljak?
-Nyugodj meg! Mosakodj meg jó alaposan, aztán gyere ki! Nem lesz semmi baj, elintézzük.-és csakugyan, minden rendben lett, mert Maya már jártas volt a témában. Felhívtam anyut, és ő kikért a suliból. Még el is jött értem kocsival.
Mikor hazaértünk, anyuból előtörtek a könnyek, és azt mondta, üdvözöl a nagyok sorában. Közölte, be kell szerezni a további szükségleteket a nagylány-léthez. SOHA ilyen kínos vásárláson nem estem még át. De talán megérte, mert innentől kezdve biztonságban éreztem magam. Egy kemény hét után helyreállt az életem. Sőt, az első sokk után természetes volt. Talán kicsit még büszke is voltam rá :)  

1.rész

Kezdjük az elején…

Sziasztok! Natalie vagyok, egy VISZONYLAG átlagos 13 éves lány. Van egy öcsém,  Johnny, aki egy zseni viszont naaagyon idegölő tud lenni. Egyébként bírom a kis krapekot. Anyukám egyben az egyik legjobb barátnőm is, apu pedig úgy vigyáz rám,mint a szeme fényére. NORMÁLIS család-de persze most kicsit nehezebb az élet miattam. Nem kell valami nagy dolgokra gondolni, csak egy kamaszlány mindennapi problémáira, mint például:frizura, smink,fiúk, a kilók, amik feljönnek a szünetben, fejfájás, hátfájás stb. Na szóval sokminden nyomasztja az ember lányát.

De kezdjük a sulival.        
Egy keddi nap volt. Csakhogy szörnyűre sikeredett! Kikaptuk a matekdolgozatot, amit sikerült kettesre megírnom! Aztán a fantasztikusnak vélt tesiórán megzúzódott az ujjam. Majd ezt követően összevesztem a barátnőmmel Emilyvel. Aztán balszerencsét balszerencse követett, míg haza nem értem,és fel nem buktam a szőnyegben. Ordítottam egyet dühömben, mire anyu kijött a konyhából.
-Milyen napod volt, kicsim? -kérdezte.
-Hmmm…-feleltem, már ha ezt a dühös hümmögést válasznak lehet nevezni.
Elindultam. Gondolom elég mókásan festhetett, ahogy felcsörtettem az emeletre, mert ahogy apu meglátott, elnevette magát. Megkérdezte, mi bajom van, hogy fújtatok, mint egy feldúlt vaddisznó. Erre elsírtam magam.
-Apuuuuhuhuhuhuuuuu…..(hüpp-hüpp). Nem is tudod (hüpp), hogy milyen rossz napom vohohooolt…(hüpp-hüpp-hüpp)!!!-ezzel bementem a szobámba és magamra zártam az ajtót.
Furán éreztem magam. Vacsora után még egy egész tábla csokit megettem. Olyan fél óra múlva szörnyen elkezdett görcsölni a hasam. Anyu azt mondta, hogy jól elcsaptam a gyomrom, és csak aludjak rá egyet.
Nem volt könnyű feladat elaludni…