1.rész
Kezdjük az elején…
Sziasztok! Natalie vagyok, egy VISZONYLAG átlagos 13 éves lány. Van egy öcsém, Johnny, aki egy zseni viszont naaagyon idegölő tud lenni. Egyébként bírom a kis krapekot. Anyukám egyben az egyik legjobb barátnőm is, apu pedig úgy vigyáz rám,mint a szeme fényére. NORMÁLIS család-de persze most kicsit nehezebb az élet miattam. Nem kell valami nagy dolgokra gondolni, csak egy kamaszlány mindennapi problémáira, mint például:frizura, smink,fiúk, a kilók, amik feljönnek a szünetben, fejfájás, hátfájás stb. Na szóval sokminden nyomasztja az ember lányát.
De kezdjük a sulival.
Egy keddi nap volt. Csakhogy szörnyűre sikeredett! Kikaptuk a matekdolgozatot, amit sikerült kettesre megírnom! Aztán a fantasztikusnak vélt tesiórán megzúzódott az ujjam. Majd ezt követően összevesztem a barátnőmmel Emilyvel. Aztán balszerencsét balszerencse követett, míg haza nem értem,és fel nem buktam a szőnyegben. Ordítottam egyet dühömben, mire anyu kijött a konyhából.
-Milyen napod volt, kicsim? -kérdezte.
-Hmmm…-feleltem, már ha ezt a dühös hümmögést válasznak lehet nevezni.
Elindultam. Gondolom elég mókásan festhetett, ahogy felcsörtettem az emeletre, mert ahogy apu meglátott, elnevette magát. Megkérdezte, mi bajom van, hogy fújtatok, mint egy feldúlt vaddisznó. Erre elsírtam magam.
-Apuuuuhuhuhuhuuuuu…..(hüpp-hüpp). Nem is tudod (hüpp), hogy milyen rossz napom vohohooolt…(hüpp-hüpp-hüpp)!!!-ezzel bementem a szobámba és magamra zártam az ajtót.
Furán éreztem magam. Vacsora után még egy egész tábla csokit megettem. Olyan fél óra múlva szörnyen elkezdett görcsölni a hasam. Anyu azt mondta, hogy jól elcsaptam a gyomrom, és csak aludjak rá egyet.
Nem volt könnyű feladat elaludni…

Tuesday, 24. January 2012
Sziasztok! Ez egy saját írású kisregény, remélem, tetszeni fog!